
Csorba Gábor
edző
Teniszes családban nőttem fel, gyermekkoromat ütővel a salakpályán és versenyeken töltöttem. A labdán kívül mindig is vonzott a három, később már két kerék, estem-keltem mindennel a Csepel Tacskótól a BMX-en át a Mountain bike-ig. 14 éves koromban kaptam az első országúti kerékpáromat, egy 14 kg-os kék Csepelt. Magányos farkasként két évig titokban gyűrtem vele a kilométereket a Gödöllői-dombságban, mert otthon a kerékpározás ekkor már a tiltott tevékenységek listájára került föl.
15 éves koromban egyik tenisztársamtól vettem egy akkor pillekönnyűnek hitt acélvázas Mali-t, alsócsöves váltókarral. Döbbenet élmény volt, szinte repült alattam! Innentől már nem csak a suli mellett, hanem helyett is bicóztam, és egyre több sportolóval találkoztam edzéseim során. Egyik ilyen alkalommal elhívtak bringázni, ám hamar kiderült, hogy „átmegyünk” a Pilisbe versenyezni. Életemben nem jártam még arra, és mivel nem volt pénzem, a haverok beneveztek engem a Békás kupa hegyi időfutamára, ami akkoriban Pomáz felől indult és Dobogókőn végződött. Meglepetésként megnyertem a kategóriámat, és megéreztem a versenyzés ízét.
16 évesen Filutás Árpi (regnáló magyar bajnokunk, Viktor édesapja) csapatába kerültem, ahol kitanultam az országútizás fortélyait, és persze egy nagy adag csibészséget, ami ekkor a sportág szerves része volt.
17 évesen a Békás Kupa öt futamából hármat megnyertem, ezzel együtt a junior összetettet is. Ebben az évben mennyiségben is rekordot tekertem (7500 km-t, ami borzasztó kevés). 62 kg voltam, és az 1 órás időfutamon 42km/h-s átlagot tudtam a koskormányos Mali nyergében a Visegrád-Szentendre-Visegrád útvonalon. Ezután tették szüleim elé a szerződést egy olasz csapathoz, de mivel a családban a kerékpározás továbbra is a „nem támogatott” kategóriába esett, maradtam itthon. Még egy évet versenyezgettem, de a szerződéssel együtt tovatűnt a motiváció is, és 7 év teljes szünet következett.
2004-ben egy súlyos közúti baleset utáni rehabilitáció részeként újra elkezdtem edzeni néhány szuper technikával bíró pályakerékpárossal, Németh Szabival, Havarik Tomival… Bámulatosan szépen bringáztak, és ördögien gyorsak voltak, különösen a lejtőkön. Beletelt néhány hónapba, mire a tempójukban tudtam lefelé száguldani. Az itt megszerzett tudás máig az egyik, (ha nem az egyetlen) megmaradt erősségem.
Alkatomból adódóan mindig is a hegyeken éreztem jól magam. A KisTri Team tagjaként szívesen megosztom tapasztalataimat a versenyzésről, erőbeosztásról, taktikáról, vagy éppen a villámgyors és biztonságos lejtőzésről.
Kezdd el velünk!
Jelentkezz, és gyere edzeni még ma.