A visszatérés 1.
Kis Gyula tollából

Mit jelent 18 év komolyabb kihagyás?
Talán pár embernek még ismerős lehet a 2003-as nagyatádi eXtremeMan, hosszútávú OB abszolút 3. helyezettjének, Márta Lászlónak neve.
28 éve ismerjük egymást, és szinte együtt kezdtük el serdülőként ezt a csodálatos sportot.
Laci óriási motivációt jelentett nekem, lévén az akkori egyesületünk legjobb versenyzője volt. Mindenképpen minta és példakép volt a tudása és akaratereje miatt.
Így 1996 és 2003 között gyakorlatilag egymást erősítve jutottunk egyre feljebb a hazai mezőnyben. Végül mindketten az OB dobogóig vittük és számomra felejthetetlen élmény maradt a 2003-as középtávú OB csatánk, ahol mindketten a dobogón végeztünk. (Te jó ég, ennek már 18 éve...) :D
Ezt követően komoly leállás, illetve rendszertelen edzés-évek következtek nála, majd 30+kiló annak rendje és módja szerint fel is ugrott rá. Család, munka...és ami ilyenkor jönni szokott általában. Szerencsére a sport iránti igénye és elköteleződése sosem szűnt meg. Így azért nem múlt el teljesen sport nélkül ez a 18 év.
Laci tavaly ilyenkor keresett meg, hogy segítsek neki rendezni, struktúrálni az edzésprogramját. Persze a célok átrendeződtek, de úgy éreztem a szavaiból, hogy az eltökéltsége a régi. Szinte órákon keresztül beszéltünk telefonon, hogy kezdjük el újra felépíteni azt, ami régen volt.
A testsúly-gyarapodással a keringési betegségek is előjöttek és komoly veszélybe is került emiatt. Úgy éreztem, hogy valahol itt szólalt meg a vészcsengő nála, hogy "változtatni kell". Ezt komolyan szem előtt tartva kezdtem el megtervezni, felépíteni a programját.
Mindig nagy izgalommal olvasom el azokat a blogokat, cikkeket, ami emberek átalakulásáról szólnak. Hatalmas belső erőről tanuskodnak nekem és elköteleződésről egy gyökeres életmódváltással kapcsolatban. Laci magasabbra tette a lécet szimpla fogyásnál. Vissza akart térni régi formájához!
Abban állapodtunk meg, hogy teszünk egy 5 hónapos próbát és ha azt érzi, érezzük hogy zsákutca, vagy egyszerűen nem passzol a stílusunk, akkor szépen elengedjük egymást és marad az "ezer éves" sportbarátság.
A munkába bevontuk a KisTri Team dietetikusát, Wachtler Petrát is, hiszen a fő csapásirány a testsúly csökkentése volt. Ezzel párhuzamosan a futó alapok újraépítése szerepelt még a tervben.
Szerencsére a másik két sportágból nem a teljes nulláról kellett indulnunk, hiszen Laci lelkiismeretesen "végigzwiftelte" (részben struktúráltan) a 2019/2020 telet egy build me up 10 hetes programmal, ami azért részben ágyúval verébre, de kezdésnek nem volt rossz.
Ahogy úszásban sosem volt gondja, bármikor elő tud húzni egy könnyed 23-24perces 1500-at.
A haladási irány ilyen formában ki lett jelölve és gyakorlatilag "csak" végig kellett mennünk az úton.
Az élsport rengeteg dologra megtanít. Céltudatosságra, küzdeni tudásra, kitartásra... Ebben nem volt hiány. Ahogy a szakmai oldalon úgy éreztem, Lacinak arra van szüksége leginkább, hogy kontrollálva legyen, és valaki felépítse újra.
A cél a haladás ütemének megfelelően alakult. Versenycélként kérdőjellel (ha úgy haladunk) egy szeptemberi féltáv volt kitűzve have fun alapon. Haha, mondjad ezt egy volt élsportolónak. :D
A nyár elején is kompromisszum nélkül haladt a fejlődés és a heti 1kg előirányzott testsúly-vesztés is töretlen megvolt. Míg bejöttünk 100kg alá (188cm mellett). Ez már egy egész komoly áttörést eredményezett a futásában is. A kezdeti, kiinduló állapotot a séta-futás kombó és a bőven 6percen kívüli ezrek elszálló pulzussal jelemezte, júliusra a stabil 5:50 alatti tempó váltotta fel, kiegyensúlyozott pulzussal.
Talán pár embernek még ismerős lehet a 2003-as nagyatádi eXtremeMan, hosszútávú OB abszolút 3. helyezettjének, Márta Lászlónak neve.
28 éve ismerjük egymást, és szinte együtt kezdtük el serdülőként ezt a csodálatos sportot.
Laci óriási motivációt jelentett nekem, lévén az akkori egyesületünk legjobb versenyzője volt. Mindenképpen minta és példakép volt a tudása és akaratereje miatt.
Így 1996 és 2003 között gyakorlatilag egymást erősítve jutottunk egyre feljebb a hazai mezőnyben. Végül mindketten az OB dobogóig vittük és számomra felejthetetlen élmény maradt a 2003-as középtávú OB csatánk, ahol mindketten a dobogón végeztünk. (Te jó ég, ennek már 18 éve...) :D
Ezt követően komoly leállás, illetve rendszertelen edzés-évek következtek nála, majd 30+kiló annak rendje és módja szerint fel is ugrott rá. Család, munka...és ami ilyenkor jönni szokott általában. Szerencsére a sport iránti igénye és elköteleződése sosem szűnt meg. Így azért nem múlt el teljesen sport nélkül ez a 18 év.
Laci tavaly ilyenkor keresett meg, hogy segítsek neki rendezni, struktúrálni az edzésprogramját. Persze a célok átrendeződtek, de úgy éreztem a szavaiból, hogy az eltökéltsége a régi. Szinte órákon keresztül beszéltünk telefonon, hogy kezdjük el újra felépíteni azt, ami régen volt.
A testsúly-gyarapodással a keringési betegségek is előjöttek és komoly veszélybe is került emiatt. Úgy éreztem, hogy valahol itt szólalt meg a vészcsengő nála, hogy "változtatni kell". Ezt komolyan szem előtt tartva kezdtem el megtervezni, felépíteni a programját.
Mindig nagy izgalommal olvasom el azokat a blogokat, cikkeket, ami emberek átalakulásáról szólnak. Hatalmas belső erőről tanuskodnak nekem és elköteleződésről egy gyökeres életmódváltással kapcsolatban. Laci magasabbra tette a lécet szimpla fogyásnál. Vissza akart térni régi formájához!
Abban állapodtunk meg, hogy teszünk egy 5 hónapos próbát és ha azt érzi, érezzük hogy zsákutca, vagy egyszerűen nem passzol a stílusunk, akkor szépen elengedjük egymást és marad az "ezer éves" sportbarátság.
A munkába bevontuk a KisTri Team dietetikusát, Wachtler Petrát is, hiszen a fő csapásirány a testsúly csökkentése volt. Ezzel párhuzamosan a futó alapok újraépítése szerepelt még a tervben.
Szerencsére a másik két sportágból nem a teljes nulláról kellett indulnunk, hiszen Laci lelkiismeretesen "végigzwiftelte" (részben struktúráltan) a 2019/2020 telet egy build me up 10 hetes programmal, ami azért részben ágyúval verébre, de kezdésnek nem volt rossz.
Ahogy úszásban sosem volt gondja, bármikor elő tud húzni egy könnyed 23-24perces 1500-at.
A haladási irány ilyen formában ki lett jelölve és gyakorlatilag "csak" végig kellett mennünk az úton.
Az élsport rengeteg dologra megtanít. Céltudatosságra, küzdeni tudásra, kitartásra... Ebben nem volt hiány. Ahogy a szakmai oldalon úgy éreztem, Lacinak arra van szüksége leginkább, hogy kontrollálva legyen, és valaki felépítse újra.
A cél a haladás ütemének megfelelően alakult. Versenycélként kérdőjellel (ha úgy haladunk) egy szeptemberi féltáv volt kitűzve have fun alapon. Haha, mondjad ezt egy volt élsportolónak. :D
A nyár elején is kompromisszum nélkül haladt a fejlődés és a heti 1kg előirányzott testsúly-vesztés is töretlen megvolt. Míg bejöttünk 100kg alá (188cm mellett). Ez már egy egész komoly áttörést eredményezett a futásában is. A kezdeti, kiinduló állapotot a séta-futás kombó és a bőven 6percen kívüli ezrek elszálló pulzussal jelemezte, júliusra a stabil 5:50 alatti tempó váltotta fel, kiegyensúlyozott pulzussal.
testsúly változása az elmúlt két évben

A futással párhuzamosan folyt a képességek építése kerékpáron, hiszen ez volt az a sportág, ahol terhelhető volt jobban a keringése és az izomzata. Itt építettük a küszöbteljesítményt, majd az anaerob képességet. Ennek eredményeképpen elértük a 288W FTP szintet, ami már a 3W/kg szintet jelentett.
Július közepére tehát versenyképes állapotra kerültünk, így elkezdtük a lehetőségeket keresni. Mindezt úgy kellett megtennünk, hogy Ukrajnában él és dolgozik. Tehát lokálisan néztünk elsősorban versenyeket.
Július közepére tehát versenyképes állapotra kerültünk, így elkezdtük a lehetőségeket keresni. Mindezt úgy kellett megtennünk, hogy Ukrajnában él és dolgozik. Tehát lokálisan néztünk elsősorban versenyeket.
sportági arányok változása (a futást kiemelten kezeltük)

A vírushelyzet azért némileg beleszólt a terveinkbe, így a folyamatos verseny-lemondások, változtatások miatt megragadtunk minden lehetőséget.
Végül két verseny maradt a kalapban, mindkettő féltáv. Egy augusztus legelején Harkovban, egy pedig legvégén Kijevben (4 hét különbséggel). A tervem az volt, hogy az első féltávon Harkovban menjen váltóban úgy, hogy a futás második felét vállalja el más. Tehát egy edzés-versenyt gondoltam, ahol a legmegterhelőbb rész (a futás második fele) kimaradt volna. Ez a terv terv maradt, hiszen annyira könnyedén teljesítette az úszó és bringa szakaszt, hogy nem akarta volna abbahagyni a futás felénél.
Ilyenkor, mint edző azért összevonom a szemöldököm, hiszen a terv nem ez volt, de a bennem élő versenyző pontosan tudja, hogy milyen kiszállni, amikor minden rendben van és felkiálltójellé egyenesedik a kérdőjel.
Így nem szállt ki és egy 5 óra 30perces féltávot tett le az asztalra.
A részidők a következőképpen alakultak:
Úszás: 30:35 (neoprén nélkül)(1:37/100m)
Kerékpár: 2:45:22 (dombos pályán, 500m szint)(32,1km/h)
Futás: 2:07:15 (6:15/km)
Az úszásra csak az volt a taktika, hogy kényelmesre vegye. Laci rutinos versenyző, így könnyen hozta a 30perces tempót.
Kerékpáron 75-80% IF közötti tartomány volt a cél 220-230W átlag. Végül 226W NP hozott 1.01 VI értékkel, 79% intenzítási faktorral, 98% aerob 2-es zónában. Így a lehetőség nyitva volt, hogy friss lábakkal vágjon neki a 10km-nek, ami végül 21-re kerekedett, ahogy írtam.
A futásra azért elfogyott, mert nem volt még meg az a tudás, stabilitás, amivel hozhatta volna a 2 órás félmaratont. De összességében mindketten elégedettek voltunk és bizakodóan néztünk előre a hó végi kijevi féltávra.
Ezt követően sikerült gyorsan regenerálódnia és a következő hetekben talán még jobb formába kerülnie. Azonban ezen a második versenyen nem úgy sikerültek a dolgok, ahogy szerettük volna. Kapkodás a verseny előtt, egy át nem aludott éjszaka és sajnos nem jött ki, ami benne volt akkor. Mindenesetre a harkovi féltáv motivációként hatott a folytatásra.
A folytatásban láthatjátok mennyit jelent egy funkcionális edző bevonása és Laci átalakulása a következő felkészülési ciklusban hogyan fokozódott. Ugyanakkor mélyebb betekintést nyerhettek az edzői munkába...
Folyt. köv.
Végül két verseny maradt a kalapban, mindkettő féltáv. Egy augusztus legelején Harkovban, egy pedig legvégén Kijevben (4 hét különbséggel). A tervem az volt, hogy az első féltávon Harkovban menjen váltóban úgy, hogy a futás második felét vállalja el más. Tehát egy edzés-versenyt gondoltam, ahol a legmegterhelőbb rész (a futás második fele) kimaradt volna. Ez a terv terv maradt, hiszen annyira könnyedén teljesítette az úszó és bringa szakaszt, hogy nem akarta volna abbahagyni a futás felénél.
Ilyenkor, mint edző azért összevonom a szemöldököm, hiszen a terv nem ez volt, de a bennem élő versenyző pontosan tudja, hogy milyen kiszállni, amikor minden rendben van és felkiálltójellé egyenesedik a kérdőjel.
Így nem szállt ki és egy 5 óra 30perces féltávot tett le az asztalra.
A részidők a következőképpen alakultak:
Úszás: 30:35 (neoprén nélkül)(1:37/100m)
Kerékpár: 2:45:22 (dombos pályán, 500m szint)(32,1km/h)
Futás: 2:07:15 (6:15/km)
Az úszásra csak az volt a taktika, hogy kényelmesre vegye. Laci rutinos versenyző, így könnyen hozta a 30perces tempót.
Kerékpáron 75-80% IF közötti tartomány volt a cél 220-230W átlag. Végül 226W NP hozott 1.01 VI értékkel, 79% intenzítási faktorral, 98% aerob 2-es zónában. Így a lehetőség nyitva volt, hogy friss lábakkal vágjon neki a 10km-nek, ami végül 21-re kerekedett, ahogy írtam.
A futásra azért elfogyott, mert nem volt még meg az a tudás, stabilitás, amivel hozhatta volna a 2 órás félmaratont. De összességében mindketten elégedettek voltunk és bizakodóan néztünk előre a hó végi kijevi féltávra.
Ezt követően sikerült gyorsan regenerálódnia és a következő hetekben talán még jobb formába kerülnie. Azonban ezen a második versenyen nem úgy sikerültek a dolgok, ahogy szerettük volna. Kapkodás a verseny előtt, egy át nem aludott éjszaka és sajnos nem jött ki, ami benne volt akkor. Mindenesetre a harkovi féltáv motivációként hatott a folytatásra.
A folytatásban láthatjátok mennyit jelent egy funkcionális edző bevonása és Laci átalakulása a következő felkészülési ciklusban hogyan fokozódott. Ugyanakkor mélyebb betekintést nyerhettek az edzői munkába...
Folyt. köv.

Kis Gyuláról
A KisTri Team SE alapító elnöke, vezetőedzője.
Gyerekkorom óta sportolok, és 1992 óta foglalkozok triatlonnal. Ekkor 12 éves voltam, így meglehetősen fiatalon kerültem közel ehhez a csodálatos sporthoz. Később junior majd U-23 válogatott lettem, amiből a 23 év alattiak világbajnokságán 2002-ben értem el a legjobb utánpótláskorú eredményemet.
Kezdd el velünk!
Jelentkezz, és gyere edzeni még ma.