A triatlon és a többi állóképességi sportág jelenlegi robbanásszerű fejlődése tapasztalható világszerte. Arról sokat lehet vitatkozni, hogy ez minek köszönhető, hogy a kihívások nélküli világban élők új célokat fedezhetnek fel ezekben a sportágakban vagy csak szimplán az egészséges életmódot egyre inkább népszerűsítő világméretű kampányoknak köszönhető. Egy biztos, egyre többen sportolnak, és egyre többen válasszák az állóképességi sportokat.

Miért? Mert egyszerű, mindenki számára elérhető, könnyen fel lehet készülni bárhol, és mindenki megtalálja benne a saját szintjének megfelelő kihívást. Legyen az egy félmaraton, vagy Tisza-tó körbebiciklizése, vagy esetleg egy ironman. Versenyekből nincs hiány az már egyszer biztos, akár minden hétvégén lehet találni olyan eseményt, ami testhez áll nekünk. Kérdés, hogy az evéssel megjött étvágy idővel nem-e csap át túlságosan és kezd függőségé alakulni. Ez már inkább a pszichológia területe. Viszont amiről most szeretnék beszélni a célok helyes megválasztása.

Mindenki kezdi valahol, senki sem születik úgy, hogy minden a kisujjában van az adott sportág rejtelmeit illetően. Ugyanígy van ez a komplex felkészültséggel is. És, hogy miért komplex ez a felkészültség? Mert ez nem csak fizikális tényező, hanem gyakorlat, rutin, ügyesség…stb is. Ezért a legfontosabb mindig az alázat, amikor az ember egy új sportba vág, és próbálja kitűzni céljait ezen belül. Törekedjen mindig a fejlődésre, és ne éljen álomvilágban. Gondoljon arra mennyi idő, míg hozzáerősödik a keringése az ízületei az izmai a terheléshez. Egy hosszú táv nem játék! Komoly sérüléseket és egészségügyi problémákat lehet összeszedni.

Ahány ember, annyi aspektus, megannyi sors, attitűd. Nem lehet egy általános sablont ráhúzni mindenkire. Van, aki fiatalkorában rendszeresen mozgott, sportolt, de vannak olyanok is, akik 25évesen teszik meg az első futó mozdulatot. Ez csak a két véglet és ezen belül a spektrum nagyon tág, csakúgy, mint a visszatérők, sérülés után újrakezdők tábora is. A célunk meghatározását is rengeteg változó befolyásolja. Család háttér, anyagi körülmények. Viszont pont ez a szép ezekben a sportágakban, hogy idő meglehetősen sok áll rendelkezésünkre, hiszen a hosszútávú, állóképességi sportok nem (csak) a serdülőkorúak sportja, sőt.

Ha mégis eldöntöttük, hogy belevágunk érdemes több időintervallumban gondolkodni. Először kiindulni a legtávolabbi céltól (hosszútávú), majd egy köztes célt kitűzni (középtávú), és végül egy közelit (rövid). A legfontosabb mindig a realitások talaján állni. Én azt szoktam mondani, hogy úgy tűzzük ki a következő célt, hogy „két lábbal a földön állva és ebből vonjunk le 5 percet” :) Ez vicces elsőre, de a lényeg a realitás és a kihívás között félúton megállni. Egy amatőr sportolónak nem ez az elsőszámú prioritás. A sérülésmentesség, egészség a legfontosabb, és csak ezután jöhetnek a célok!

 

A fokozatosság elve a legfontosabb minden téren. A hozzászoktatástól elkezdve az egészet a már csúcsra törő sportolókig. Ugyanígy a célok kitűzésénél is ez az elv a legfontosabb. Elképzelhető, hogy valaki hamarabb ér fel az áhított létra legfelsőbb fokára, de akkor is meg kell másznia a létrát, nem teheti meg, hogy a hatodik fokról indul.

Miért fontos a fokozatosság? Egyrészt veszélyes az ilyen jellegű sportoknál a hirtelen nagy ugrás a kihívások keresése közben (sérülésveszély, kiégés, illetve ami szerintem a legfontosabb a távok és magának a sportágnak a nem tisztelete!) Az alázat az adott sport iránt és a sporttársak tisztelete mindennél feljebbvaló. Persze ez nem azt jelenti, hogy misztifikáljuk túl az egész tevékenységünket, mert merészségre szükség van, hogy bele tudjunk vágni a következő fába :) Legyünk tisztába azzal, hogy az út nagyon hosszú és megannyi áldozatot is kell hozni azért, hogy elérjünk a végére. Sokszor kell elfogadni, küzdeni, lemondani, és újjászületni, hogy felérjünk a csúcsra. Ez a csúcs valakinek a Mount Everest, valakinek pedig a Hármashatár hegy. Ezt fogadjuk el, gondolkodjunk objektívan, sose a másikat másoljuk. Lásd magad kívülről, tudd miért küzdesz, miért csinálod!

Sose magáért a sportért sportoljunk, hanem legyen ez az eszköz, hogy jobbá váljunk!